most

Pokoli rég írtam. De nem volt miről. Na jó ez így nem igaz. De amiről írhattam volna arról nem akartam. Betegség, sérülés, munkahelyi szarságok. Túl vagyok rajtuk.
Azért jó is történt.
Voltam a nagyobbik jányommal színházban. A Szonyát néztük meg, az Új Színház Bubik István Stúdiójában. Dráma, a komolyabbakból. Nagyon tetszett. És azóta folyamatosan azon gondolkodom, hogy már sokszor bebizonyosodott, hogy én szeretem a komolyat is, akkor miért mindig a könnyebbet választom?  Azthiszem az Új Színházat is be fogom venni a "repertoáromba" :)))
És az elmúlt hét történései után döntésre jutottam, nem igazán jártam színházba, visszafogtam magam mert a késő éjjeli hazaérések miatt nem aludtam ki magam és nem akartam, hogy ez a munka rovására menjen. Na eztán ez nem lesz így. Szarok bele. Ha fáradt leszek, hát fáradt leszek. Megpróbáltam 120 % -ot adni, -kevés volt. Akkor legyen elég a 100 %. Ha fáradt leszek akkor meg a 80-90.   Nem fogok mindenről lemondani. Nem akarok mindenről lemondani. Ez nem élet, bezártam magam a munkába. Mert meg akartam felelni.
Ezentúl is meg akarok felelni csak nem akarok mindenáron a saját tudásomon felül is teljesíteni. Ha ez nem lesz elég, hát...    akkor ennyi

Gyönyörű :))))))))

:))

Noémi Veronika

Sok beszámolni valóm van, szabadidőm meg semmi, szóval majd bepótolom. De van valami ami nem tűr halasztást.
Mégpedig:

Ma 2009-10-21.én megszületett Árva Noémi Veronika. Reggel 8-kor, 59centisen és négy és fél kilóval. Egészségesen.
A mama és a baba is jól van.  :)))

Isten hozott Noémi Veronika!!

Hümm

Ezt most ki kell írnom magamból.

Egy tenyérnyi kivillanó csupasz bőrfelülettel kezdődött. A bőrfelület gazdája nem tudta, hogy látom, sőt szerintem azt se tudta, hogy pár másodpercre kivillant a hasából egy darabka. De ez bennem elindított valamit. Meglepődtem. Aztán megrökönyödtem. Mármint, hogy bennem ez mit váltott ki. Vágyat. Brutálisat. Egyrészt azért mert a has gazdája számomra elérhetetlen, másrészt mert eddig semmi jele sem volt bennem, hogy az illetőt pasi számba vettem volna. Nem tudtam napirendre térni a dolog felett, legfőképp azért mert elkezdtem róla fantáziálni. Minél jobban el akartam fojtani annál inkább betolakodott az álmaimba. Próbáltam alkohollal. Rossz ötlet volt :P Majdnem felhívtam. Na az  nagy gáz lett volna. Jó pár nap gyötrődés után "leültem" magammal megbeszélni ezt a dolgot. Józanul, hideg fejjel arra jutottam, hogy ennek semmi értelme. Be kell tudnom az összes tünetet annak, hogy rég volt az életemben pasi. Muszáj ezt hinnem mert nem szerethetek bele. És mivel eldöntöttem, hogy minden bajom oka a pasi hiány, ezért azon nyomban elkezdtem tenni ellene. És hát persze, hogy megint szegény "régit" szedem elő, hisz tudom, hogy hatok rá a mai napig. Igaz ő is így hat rám. Csak együtt élni nem tudunk. Két akaratos, makrancos, főnök típusú munkamániás. Szóval felhívtam Márkot. Másfél éve nem láttam, csak telefonon tartottuk a kapcsolatot. Elég hamar sikerült az akaratátvitel :)) alig negyed óra után közölte, hogy találkoznunk kellene, erre én ártatlanul mondtam neki, hogy jó ötlet, és közben gonoszul a kezeimet dörzsöltem. Elhívott vacsizni, eljött értem, a kis pizzériába mentünk, pizzáztunk, beszélgettünk, jókat nevettünk. Aztán sétáltunk egy keveset, átkarolt, és feltette végre a kérdést: -feljössz? Naná, hogy mentem. Erre készültem. Vittem váltóruhát is, hogy ha reggel későn kelünk, ne érjen az a szégyen, hogy ugyanabban a ruhában menjek dolgozni.
Az konkrétan kiderült, hogy mi tényleg nem tudnánk együtt élni. Pontosan tudom, hogy mivel lehet kihozni a sodrából. És naná, hogy megtettem. A kisördög bújt belém. Kikapcsoltam a telefonját, márpedig ez tilos, neki mindig elérhetőnek kell lennie. Ordított amikor rájött. Én szintén. Nehogy már ne csak velem foglalkozzon ha velem van! Aztán jött a békítés, ő békített engem. Na ezt már szeretem :))) Aranyos volt reggel ahogy azt mondta, hogy igazán sose tud rám haragudni. :)) És még melóba indulás előtt haza is hozott :)) Azzal váltunk el hogy majd keressük egymást.
Most jól vagyok :))
Elmúlt a "féltenyérnyi csupasz has" emléke :)))))

Szabadság vége

Vasárnap este van, lassan a beszámolóm végére érek.
Az utolsó előtti napot a szombatot mosással, takarítással töltöttem és kimentem Fótra a Cora-ba a csajokhoz. Fél éve jöttem el onnan. Hogy repül az idő. Sok ismerőssel találkoztam, mindenkivel váltottam egy két szót. Kávéztunk és beszélgettünk Erzsikével. Be is vásároltam alaposan ( a hazacipekedés szar volt, majd leszakadt a karom) Aztán megebédeltünk és még mindig nem fogytunk ki a témából. Szerintem napokig tudnánk beszélgetni de sajnos az időm ki volt számolva, menni kellett a buszhoz.
Este MSN a jányokkal. Már érezzük a hiányát egy kávéházazásnak :))))Időszerűvé vált :))
Vasárnap a családé lett, bár erősen vonzott a Madáchban a Spamalot, de kiderült elfogyott az összes jegy így aztán inkább folytattam a könyvem (Anna Karenina) olvasását. Kész. Befejeztem. Kiolvastam. Nagyon tetszett egészen a végéig. Anna öngyilkosságáig. Onnantól valahogy mintha Tolsztoj nem tudott volna mit írni, nem lett volna ötlete és ezért belement Levin mélylélektani elemzésébe. Na ez nekem(!) nem tetszett.
Főztem is. Kaptam egy isteni és egyszerű hal receptet. Vettem pangasius filét (azért azt, mert az volt elfogadható áron ami szép volt a halas pulton)
-Pici só és bors rá, majd  zsemlemorzsában átforgat és kevés olajon 2 perc alatt kisüt. Az "öntet" hozzá: 5deka teavaj felolvasztva, bele egy gerezd fokhagyma összezúzva és egy kávéskanál apróra vágott petrezselyem. Ezzel a kulimásszal nyakon önteni a halat majd friss citromot csavarni rá ízlés szerint és már kész is.-
Én krumplipürét csináltam hozzá
Isteni volt.

Ja és vége a szabadságnak, holnap már menni kell dolgozni.
(fura, de várom már)
:)))))))))))))))

2009-10-02

Péntek

Utolsó nap, az elutazás napja. Reggel összecsomagoltam majd reggeli után még sétáltam a hotel kertjében. Aztán kifizettem a számlám és mivel busz most sem volt, taxit hívattam és azzal mentem a vonatállomásra. Ott majdnem egy órát kellett várni a vonat indulásáig.
Három és fél óra vonatozás után értem a Délibe. Kicsit szomorúan, teli tettvággyal de mindenképpen kipihenten érkeztem haza.
Ha Sárvárral nem is de a hotellal nagyon meg voltam elégedve. Nagyon tetszett, hogy a sok gyerekbarát hotel mellet ez (Danubius Healt Spa Resort Sárvár ****) nyíltan felvállalja, hogy ők felnőttbarátok, Semmi visítozó gyerek, nincs hiszti, ordibálás rohangálás csak a nyugalom és a személyzet magas-fokú gondoskodása.  A szobám egy pici parkra nézett a közepén egy csobogó kis patakkal, ez a patak táplálja az Arborétum tavait. Szerettem az erkélyen üldögélni. Imádtam a hatalmas és kényelmes ágyat, és azt, hogy nem spóroltak a szálloda textillel és a kedvességgel. Ha kellet ha nem kaptam új törölközőket szaunalepedőket. Apropó szauna, be akartam menni és a szaunárium ajtajánál beleütköztem egy táblába az volt rajta, hogy a szaunák teljes területe pucér részleg, kéretik a fürdőruhát mellőzni !   Visszarettentem. Aztán csak győzött a szaunázhatnék! Fürdőruha le, szauna lepedőbe becsavartam magam mint egy tógába, és a fördőrucim a kezemben lóbálva bevonultam szaunázni. Jól kibabráltam velük :P Vagy magammal *hihhi* 

képek a hotel-ről 

2009-10-01

Csütörtök

Egészen laza napot terveztem, nem akartam csinálni semmi különöset, reggeli után, délelőtt az egész Arborétumot jártam be. Gyönyörűséges! Aztán laza leves ebéd a kerti pavilonban, majd fürdőzés, aztán kávézás, majd olvasás, majd ejtőkézés, újra fürdés, napozás. Nem is vágytam ki a szállodából. Jólesően kipihentem magam :))) Este egy kis dumaparty a csajokkal majd olvasás és alvás

2009-09-30

Szerda

Az izomlázam amit a quad túrán gyűjtöttem be eddigre kezdett csillapodni. Már nem fájt csak éreztem a lapockáimat és a karomat. Reggeli után elindultam közértbe borotvát venni mert az bizony otthon maradt és kezdtem szőrösödni. Utána 11-től kényeztető wellness kezelésekre mentem. Először a szálloda ajándékaként egy hidroxeur kezelésen vettem részt, ami tulajdonképpen egy speciális masszázs pezsgőfürdős kád, halk zenével és kellemes fényjátékkal. 20 percet tölthettem benne. Utána fejmasszázsra mentem. Egy kedves pasi masszőr bevezetett a masszázsszobába, felsegített a masszázsasztalra és még jól be is takargatott, lekapcsolta a fényeket, halk zenét tett be és elkezdte masszírozni a fejemet. Eleinte nagyon kellemes volt, aztán meg átalakult valami egészen furcsába. *hihihi* amikor a fejem részeként a fülemet kezdte el morzsolgatni akkor nagyon röhöghetnékem lett :)) Tulajdonképp kellemes volt de annyira abszurd volt a helyzet, és ezt a masszőr is észrevette, mármint, hogy a röhögés ott van a szám szélén, erre ő még rátett egy lapáttal szóval nem bírtam ki és jóízűen vihogtam :P Aztán még finoman de alaposan meg is húzkodta a hajamat. És kajánul megkérdezte, hogy mikor húzgálták meg utoljára a hajamat? Mondtam neki, hogy nem gondoltam volna, hogy hagyom hogy bárki is meghúzgálja a hajamat sőt még fizetek is érte. Jó hangulatban váltunk el :)
Ebédre szokás szerint mentem a leveskémért a kerti pavilonba, és ott meglepődtem, hogy nincs ott senki, se vendég se személyzet. Mint kiderült a kinti hűvösebb levegő miatt  a benti kávézóban adták az ebédet. Ebédeltem, kávéztam, pihenkéltem, majd a fürdőrészleg felé vettem az irányt. Este vacsi majd utána olvasás és a szokásos MSN-ezés következett 

2009-09-29

Kedd

Reggeli után összeszedelődzködtem és elindultam a belváros felé. Sétálgattam az utcákon, nézelődtem és már az ismerős hiányérzet lett úrrá rajtam. Néhány szép épület, egy szökőkút és egy (egy!) kiülős cukrászda Sárvár központjában. Bank hátán bank, Dm, Schlecker, közértek, egy két műszaki bolt. Semmi olyan amitől turistabarátnak lehet nevezni egy várost. Aztán visszafordulva a Nádasdy Vár felé vettem az irányt. Mivel kívülről már körbesétáltam (bőrönddel) így néhány fotó után bementem és megnéztem kiállítást.

Na ez végre tetszett. Gyönyörűek a belső terek. Érdekesek a szép állapotban megmaradt bútorok és berendezési tárgyak. Látványosak a kiállított öltözetek és az üvegművészeti kiállítás. Lenyűgözött a régi magyarországi térképek tárlata. :))  Szóval a Nádasdy Vár egy szép élmény lett. Jó pár órát töltöttem ott. Majd visszaindultam a hotelbe és a kerti pavilonnál ebédre egy tál leves mellett olvasgattam. Ebéd után szundiztam egy kicsit. Utána irány a szálloda fürdőrészlege. Vacsoráig áztam a medencében :))

2009-09-28

Hétfő

Mivel a meteorológia erre a napra még vénasszonyok nyarás kánikulát ígért így a reggeli után sétáltam és fotóztam az Arborétumban és a hotel környékén, majd 11 óra felé a városi gyógyfürdő és strand felé vettem az irányt. Busz persze ide sem volt, szóval gyalogoltam. De nem volt vészes a táv. Elvoltam a Fürdőben egészen délutánig. Napoztam, olvastam, fürödtem. Sajnos a fürdő (sem) vett le a lábamról. Szép szép de semmi extra. Valahogy többet vagy mást vártam. Nyáron biztos pezsgőbb az élet, most valahogy azt láttam, hogy mindenkinek elege van már az idei szezonból. A medencék "attrakciói" nem üzemeltek, a büfék zárva, ami nyitva volt annak is hiányos a kínálata. Délután 5-kor visszatértem a hotelbe, Faház teraszon kávéztam, olvasgattam, majd rövid séta a hotel kertjében, aztán vacsi, majd újabb olvasás :))))  És csend. Jóleső csend.

2009-09-27

Kora reggel a déliből indultam Sárvárra. Már a vonatozás is felemásra sikeredett. Az első osztályra váltottam jegyet. Sajnos ezen a vonalon az első osztály is legalább olyan putris mint a másodosztályú köpködős kisvonatok. Le is döbbentem, aztán egy zaklatott férfi kezdett el nekem hadoválni ellopott pénztárcáról vonatjegyről, büntetésről és valahogy olyan furcsa volt. A lényeg: pénzt akart. A hatodik érzékem súgott: azt mondtam sajna nincs készpénzem csak bankkártyám. Eltakarodott. Utólag villant csak be, hogy se uticsomag nem volt nála se a mobilja fényei nem működtek pedig állítólag épp a feleségével telefonált aki "véletlenül" épp sárvári és persze sárváron megadná a pénzt. Szóval ez tutti egy szélhámos volt. Már épp indult a vonat amikor a fülkébe bejött egy idősebb asszony. Fuldokolva köhögött. Azt mondta szaladt, azért. Na ebben a h1n1-es időben én nagyon nem voltam nyugodt, főleg, hogy pár perc után se hagyta abba. Asztmás, allergiás nem lehetett mert akkor lett volna nála pipa és segít magán. Szóval kelenföldet elhagyva úgy döntöttem, hideg ide vagy oda, leszarom, nem akarok semmit elkapni, tökig lehúztam az ablakot. Fáztam de nem érdekelt. Ő is fázott, láttam rajta, de nem szólt. Próbált volna meg! Asszem elküldtem volna a büdös picsába. Hál istennek Veszprémnél leszállt. Onnantól egyedül élveztem az utat. Gyönyörű tájakon ment a vonat. Sosem jártam még arra így tág szemmel bámultam.
Három és fél óra vonatozás után megérkeztem a semmi közepére Sárvárra. Szó szerint a semmi közepe a vasútállomás. Egy nyugdíjas csoport is leszállt, őket elnyelte egy rájuk váró mikrobusz és onnantól tök egyedül voltam. Sehol senki. Se egy busz ami bevisz a központba (azt se tudtam merre van) se egy taxi. De még csak egy telefonszám kiírva se, hogy tudjak taxit hívni. Se resti, se kávéház, vagy közért. És még a vasútállomáson a pénztárra is az volt kiírva, hogy ebédszünet, ZÁRVA. Fasza. Pénzfeldobással döntöttem, hogy a bőröndömet húzva merre induljak el. Akkor ott mázlim volt :) Negyed óra - húsz perc vonszolás után bent is voltam a központban. A Nádasdy Vár közelében. Rémlett, hogy onnan csak 100 méter a Vár oldalában  hotel. Na a szerencsém itt hagyott el. Rossz felé indultam. Tűző napon, 30 fokban a nehéz bőröndöt vonszolva "várostnéztem" és megkerültem az egész várat. Kifulladva, leizzadva csekkoltam be. Gyors kipakolás után elindultam felfedezni a környezetemet. Pár percig sétáltam a közvetlenül a hotel háta mögött lévő Arborétumban. Majd visszatértem a hotel kertjében lévő kerti faházhoz. (később ez lett a bázisom) Kiültem a teraszára a könyvemmel és kávézgattam. Majd a melegre való tekintettel a fürdő részlegbe vonultam át. és pancsoltam ejtőkézetm egy nagyot. Este a vacsoránál gyönyörködtem ki magam, hogy mennyire szép is a hotel. A vacsora is kitűnő volt, 4 fogásos terülj-terülj asztalkám, plusz még amit az ember el tud képzelni. A hotellal szemben volt egy Lidl, vacsi után átsétáltam és vettem üdítőt magamnak, majd a szobában nyugovóra tértem, pontosabban olvastam.

szabadság

2009-09-27
Korán reggel indultam Sárvárra üdülni. 3 és fél óra vonatozás után érkeztem.
folyt.köv
...

ezután a bejegyzés után iszonyú gyorsan eltelt egy hét, én nagyon jól éreztem magam és a sok "elfoglaltságaim" közepette nem jutott időm (inkább kedvem) a gép elé ülni és blogolni.
utólag azért bepótolom :)

2009-09-26

Az utolsó hét a szabadság előtt nehezen telt, sok munkával mert árút kaptunk egy nagy teherautónyit, és még ráadásul előre is dolgoztam / dolgoztunk, hogy a fiúk nélkülem ne szívjanak nagyon.
Aztán csak eltelt.
Rögtön első nap, szombaton céges összetartás volt. Gábor kitalálta, hogy menjünk el túrázni quaddal. Veszettül féltem tőle de naná, hogy elmentem. Ki nem hagytam volna semmi pénzért. És igazam is lett, veszettül élveztem!
Fél 12 tájt a fiúk összeszedtek a Szerencs utcánál majd kocsival kimentünk a fóti Cora mellett levő bázisra. Lett egy túravezetőnk is, ő előhozta a quadokat. Na ott már erősen berezeltem. Dél körül már indultunk is. Megmutatták, hogy működik aztán nyeregbe és árkon bokron át irány a vadregény. Eleinte küzdöttem a géppel, nem mindig azt csinálta amit én akartam, pontosabban nagy izgalmamban én nem tudtam mit kell csinálni, volt, hogy gáz helyett a féket nyomtam és fordítva *hihihi* Aztán alig 150 méter megtétele után jött egy meredek 1,5 méteres töltésfal és nem mertem bevállalni. Leszálltam és a túravezető zokszó nélkül felvitte a gépet helyettem. Aztán kezdtem megszokni, és élvezni. Száguldozni nem mertem ezért a fiúk időnként arra kényszerültek, hogy engem bevárjanak. :)) Időnkén akadtak gondjaim :)) Volt, hogy beszaladtam a susnyásba *hihihi*
A következő próbatétel a patak volt.
Mentünk az erőben egy vaddisznócsapáson (kb 20 cm széles,) szóval ütött vert minket a bozót egyszercsak elértünk egy patakot, túloldalt is erdő, át kellett menni,  2m meredek partfal lefele ott víz majd újabb 2 méter meredek fölfele. Erre én leszálltam és közöltem, hogy akkor jó, én eddig voltam szavatos, itt megvárom a csapatot,
a túravezető átment a sajátjával, visszajött gyalog, felmászott az enyémre és azt mondta ha nem akarok térdig vizes lenni akkor felülök mögé.   Majd összeszartam magam  de felültem mögé és szerintem szétroppantottam a vállát úgy kapaszkodtam belé, de átjöttünk. Brutális volt :))  Voltak szakaszok amik nagyon porosak voltak és a quad verte is fel rendesen. Csak az elől menő túravezető kapott belőle keveset a hátsók meg szinte az összeset. Én többnyire hátul voltam így nagyon hamar varacskos disznóra kezdtem hasonlítani. Mentünk árkon, bokron, mezőn, erdőn de még kukorica földön is. Ahol nem dőlt be túlságosan a föld és nem volt sok a hepehupa ott már fel mertem gyorsítani. Rövid pihenő után folytattuk az utunk. Volt vasúti átjáró, forgalmas autóút kereszteződés, szőlődomb, kavicsbánya szerű izé, még volt ahol közútra is felmerészkedtünk pedig ez állítólag szabálytalan. Aztán egy lovas rendezvény miatti nagy kerülővel és néhány eltévedéssel a hátunk mögött megérkeztünk Vác alá a krosszpályához. Ott cirka fél - háromnegyed órás pihenőnk volt, a fiúk vigéckedtek, mi piknikeztünk. (alig bírtam leszállni a gépről) Már ott éreztem, hogy ebből izomláz lesz, méghozzá alapos. Pihenő után elindultunk hazafelé. Ekkor már nem kellett kerülni, Sződ belterületén az aszfaltos úton bizony én is tövig nyomtam a gázt és élveztem a száguldást. Aztán jöttek a hepe-hupás úttalan utak. Még jó, hogy nem volt a bukósisakomban beépített hangrögzítő *hihihi* Egy egy nagyobb döccenő után anyáztam vastagon :)) akkor már fájt a kezem, a markom, a vállam és a combom is az erős kapaszkodástól. De mentem mint a meszes :)))))). Aztán beértünk a fóti erdőbe. És jött a patak!
És Veronika egyedül (!) elindult lefelé. Persze a túravezetőnk a patak túloldaláról kiabált át, hogy mit és hogy csináljak.Leértem, a vízbe süllyedve picit megpihentem, erőt gyűjtöttem, aztán víz és sároszlopot spriccelve hátrafelé, kigyüttem a patakból, fel a meredek partfalon és még a quad is alattam maradt :)) Ottó el volt ragadtatva, meg is dicsért :)))) Aztán már csak egy viszonylag rövid és viszonylag sima út volt vissza a bázisra. Megérkeztünk. Kábé 7 órát túráztunk, nem semmi volt. :))))
És ott tudatosult bennem, hogy János kéretlenül is a "gardedámomul" szegődött. Mindig figyelt rám, nem hagyta, hogy elveszítsenek ezért mindig ő jött utolsónak, hogy ha bármi bajom van tudjon segíteni. És ő volt az is aki félúton megjegyezte, hogy:
-le a kalappal Vera előtt, mert nem nyavajog, nem hisztizik, hanem jött becsülettel.
Nagyon jól esett!
(és fel sem tételeztem róla, hogy ennyire figyelni fog rám) Aztán érkezés után tök mocskosan berohantam a Corába, Andikához a volt kolléganőmhöz, hogy én használnám a mosdóját :))) Ledöbbent a mocskosságomon, de szó nélkül beengedett. Majd gyorsan rendbe szedtem magam és elmeséltem Andiéknak, a túrát és meg is igértem, hogy hamarosan meglátogatom őket. Majd beültünk az autóba és János egy kisebb eltévedés után hazavitt. Otthon egyből a mosógépbe vetkőztem le, és nagy volt a kísértés, hogy magamat is beletegyem *hihihi* Végül győzött a kényelem: beültem a kádba.
Szóval összefoglalva: baromiszuper, turbóbrutálállat túra volt.
Bármikor újra indulnék.
Köszönet Gábornak, hogy kitalálta, megszervezte és még ki is fizette ezt az egészet!!!

képek itt:

Bot Gabi tali